Az elmúlt néhány napban nagyon sokat viaskodtam magammal, miként fussunk neki az U10/U11-es korcsoportnak a kispesti futsal bajnokságban. Aztán végre döntöttem: amint azt egy korábbi cikkben is írtam már, a 2014/2015-ös szezonban "A" és "B" csapattal vennénk részt a küzdelmekben. A két "sor" között átjáróház lenne minden játéknap előtt, a döntésben pedig az edzéslátogatottság, a hozzáállás, a tudás és az alázat minősége segítene. Aztán ehhez képest azonnal borult minden, hiszen egyesek nem tudtak jönni este, csak reggel, mások fordítva, némelyek mindkettőn szívesen ott voltak, emellett akadtak olyanok is, akik különösebb indoklás nélkül nem jelentek meg a helyszínen sem reggel, sem este, holott a társak számítottak rájuk.

Na, de nézzük az összefoglalót!

Még nem nagyon fordult elő, hogy bármelyik fordulóban ilyen későn végeztünk volna, most megtörtént. Van -e ezzel probléma? Nincs. Dufek János szervező évek óta figyelembe vette, illetve veszi a mai napig a különböző csapatok kéréseit, amelyek alapján elkészíti a sorsolást. A jövőben természetesen az U10 és az U11 is szinte egymás után következik majd, hogy senkinek ne kelljen várakoznia órákon át, vagy éppen később visszajönni.

Már majdnem fél nyolc volt, amikor nekiveselkedtünk az Asterix elleni derbinek. Ellenfelünk az előző szezonban tulajdonképpen tarolt, majdnem sikerült a bajnokságot is megnyernie. Ennek tudatában volt bennem néhány kérdőjel, hiszen a korábbi meghatározó játékosok közül nem mindenki volt jelen, illetve lehetőséget kapott egy-két újonc ifjonc is, akiknek komoly mérkőzésen még nem láttam a produkciójukat: Sárközy Krisztián ugyan már túl volt néhány megmérettetésen, mégis félig-meddig újoncnak lehet mondani. Papp Dominik teljesen újonc volt, egy edzéssel a háta mögött öltözhetett Villám szerkóba, de délelőtt Szabó Dávid is ugyanezt mondhatta el magáról.

Az Asterix ellen az első perc hihetetlen mértékben felborzolta az idegeimet. Másodpercek leforgása alatt lőtt két gólt az ellenfél, gyakorlatilag a semmiből - elaludtunk rendesen. Ezután felpörgettük magunkat, ami végülis jól sikerült, ha azt veszem, hogy szemre is tetszetős támadásokat vezettünk, gólszerzési lehetőségeink is voltak, ám csupán egy alkalommal tudtunk túljárni az ellenfél kapusának az eszén. Bátran merem mondani, hogy gond nélkül vezethettünk volna, de végül az utolsó percekben pontosan ugyanazt meg tudtuk csinálni, mint az első minutumban.

A Gödöllői Bikák valóban igazi bikaként rontottak nekünk. Az egész meccsen az Ő akaratuk érvényesült, jóformán bármikor helyzetbe tudtak kerülni, illetve bizonyos időközönként lőttek is néhány gólt nekünk. Természetesen elismerem, hogy a saját lurkóink előtt is akadt ismét néhány kisebb-nagyobb helyzet, ám ezen a meccsen nem tudtunk betalálni.

Meglátásom szerint némelyek jóval tudásuk alatt teljesítettek, ami még akkor sem lehet megkérdőjelezhető, ha tudjuk: nem a legerősebb felállásban játszottunk. Számomra boldogság lett volna, ha a gyerekek megvalósítják magukat, kibontakoztatják kreativitásukat, ám ebből inkább félelmet véltem felfedezni.

Az esti összecsapásokon ugyanis nem voltak a pályán egyéniségek. Szokták hangoztatni, hogy egy meccsen játszik egy-két zongoraművész, illetve a zongorát cipelő társak. Ezúttal csak cipelők léptek pályára. Geri kapuban volt, Balázs Boti és Pinkert Balu pedig még talán nem érett meg fejben arra, hogy művész legyen. Bár sokszor hangoztattam már mindenkinek, hogy bátornak kell lenni és nem kell szabadulni a labdától, ez így sikerült. Tudni kell kezelni azt a szituációt is, amikor a cipelő nem tudja kiszolgálni a művészt, aki majd esetleg góllal hálálja meg a bizalmat. Amikor nincs művész, másnak kell a stafétát átvenni. Jelen esetben Botinak és Balunak kellett volna, mert ügyesek és tudnak játszani.

Bár Boti óriási elánnal védekezett, továbbá rendkívül sokat futott, a lábában rejlő erőt nem tudta kamatoztatni lövésekre, lőtt passzokra sem. Pinkert Balu is akkor tud majd kitörni a saját csapdájából, ha végre elhiszi, hogy a bátorságát siker koronázhatja. Erőt kell venni az olyan nagyszerű gólokból, mint amilyet az Asterix ellen is sikerült felmutatni. Okosan, higgadtan is lehet csodaszép dolgokat csinálni!

Számomra Bende játéka kezd összeállni. Úgy vélem, hasznos gólpassz király lehet belőle. A nagy tempó különbséget egy-egy rafinált csellel sokszor sikerül kompenzálni, ám a folyton mosolygós kis játékos agya nem a cselezésre van rákattanva, hanem arra, miként szolgálja ki a társakat. Nem egyszer fordult elő, hogy valami elképesztő módon és időben továbbította a lasztit a barátainak, akik aztán elpuskázták a lehetőséget, vagy éppen lemaradtak a guruló bőrgömbről.

A hölgy koszorút sem érheti panasz, mert bár nyilván sokat hibáztak, a hozzáállásuk, küzdeni tudásuk  példaértékű volt, ráadásul Enikő még egy nagyszerű gólt is szerzett még délelőtt.

Akik pályára léphettek: a Geri - Balu, Gréti, B. Boti, Dominik ötössel kezdtünk, illetve a kispadon várta a beugrást Krisztián, Enikő és Bende.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.