A Kevert Pálesz és a Kimarad melegített elsőként a négy párharc közül. Jóllehet, a gödöllői együttes volt a párharc esélyese, a Kimarad szerette volna felborítani a papírformát.

Utólag mondhatjuk, hogy ez nem igazán sikerült, mivel Tóth Cseri Viktor csapata alaposan helybenhagyta maximálisan sportszerű és roppant lelkes ellenfelét, de aki látja a Kimarad csapatát hétről hétre, annak látnia kell az előrelépést. Fejlődnek, ez nem vitás, a játékosok ügyesek, már csak a CSAPATOT kell megépíteni.

Kevert Pálesz - Kimarad 7-0(4-0)

Következhetett talán a nap legegyértelműbb felvonása: a Beverem helyére beugró AC Villám U17 a bajnoki címre törő E-Sense-et fogadta.

A meccs nem indult rosszul, a villámos fiúk próbálták tartani a labdát, a játékba még a kapus is bekapcsolódott, így tulajdonképpen mezőnyfölényt alakítottak ki. Néhány percig jól is ment ez a dolog, még egy gólszerzési lehetőség is adódott a fiatalok előtt, ám azzal nem tudtak élni.

Jól látható volt az első 4-5 percben, hogy Guti Dávid játékosai támadásban abszolút partnerei a 100%-os ellenfélnek, ám rutintalanságuk és a sok pontatlan passz meghozta a "jutalmat". A labdavesztések után rendre rossz helyre zártak vissza a srácok, egymást is megzavarták időnként, sőt, magát az edzőt hozták kellemetlen helyzetbe néha, amikor egy elvesztett labdára rácsapva fél pályáról lőtt gólt az ellenfél.

Az AC Villám Focisuli vezetője a következőképpen kommentálta az eseményeket: "A nagy arányú vereség ellenére maximálisan hiszem, hogy jó úton haladunk. A játékosok küzdenek, tanulni akarnak és ennek meglesz a jutalma. Nem várható el egy 14-15 éves játékostól, hogy technikailag és fizikálisan is jobb legyen egy rutinos felnőtt játékosnál, a tapasztalatlanság pedig nagy úr a foci pályán".

A látottak alapján azt gondolhatjuk, hogy az E-Sense mindenképpen esélyes a dobogóra, ám ehhez a Kevert Páleszt és a Haverok csapatát is le kellene győzni, vagy az alapszakaszban, vagy a rájátszásban mindenképpen.

E-Sense - AC Villám U17 12-3(6-1)

A harmadik mérkőzés késéssel indult csak, mert a Harminc + együttese nem jelent meg időben a helyszínen. Nem szerettem volna ezzel foglalkozni a mostani cikkben, de mindenképpen írnom kell róla, mert felháborítónak tartom, ha valaki a hibája ellenére a játékvezetőt, vagy az ellenfelet okolja bizonyos dolgokért, ahelyett, hogy kicsit magába szállna.

Nézzük, hogyan is kezdődött...

20 óra 38 perckor lefújtuk az előző találkozót.
20 óra 40 perckor a Haverok csapata már a pályán melegített, míg a Harminc + együtteséből mindössze 3 fő (!!!!!???!!!) volt a pályán. 
20 óra 43 perckor már 4 fő mozgott a feketéknél is, ám többször felhívtam a figyelmet arra, hogy az első félidő rövidebb lesz, mert később tudunk kezdeni.
20 óra 46 perckor állt fel a két csapat egymással szemben. Hivatalosan már le sem kellett volna vezetnem a mérkőzést, mert maximálisan 5 perc várakozás engedélyezett, ami levonandó a rendes játékidőből. Ennek ellenére 20 óra 47 perckor elkezdtük a mérkőzést...

21:00 órakor pontosan kellett volna lefújni az eső félidőt, de mégis kivártam legalább 15 percnyi játékidőt, pedig nem lett volna muszáj...

21:20-kor kellett volna végezni a mérkőzéssel, de így is csak 21:22-kor fújtam le azt, a második félidő tehát bő 20 percig tarthatott.

Miért is furcsa és felháborító ez?

Az egész mérkőzésen nem esett szó a játékidő rövidségéről, vagy hosszúságáról, miután azonban a Harminc + 2-1 arányban vereséget szenvedett a tabella éllovasától, természetesen nem maradhatott el a szidalom hadjárat sem, amely arra célzott, hogy nem is 20:40-re, hanem 20:50-re volt kiírva a mérkőzés. Nos, minden csapat pontosan jelent meg, mindenki tudta a kezdési időpontot, minden tény ellenük szólt.

Mi a szokás, vagy mi várható el egy labdarúgó mérkőzésen a csapatoktól, játékosoktól?

A legfontosabb talán az, hogy a kezdés előtt legalább 15-20 perccel legyenek a csapatok a helyszínen. Nem a kezdés után 5 perccel, hanem előtte...

Ennél többet nem is érdemel a téma... Azt azért elvárnám, hogy a következő mérkőzés előtt a csapatvezető elnézést kérjen a játékosok viselkedéséért, illetve a meghazudtolásért... Az igazságtalanságot ugyanis nem tudom és nem is akarom szó nélkül elfelejteni... Ám minden történéstől függetlenül nem haragszom egyik résztvevőre sem, mert egy vereség képes hasonló idegállapotot előidézni akárkinél.

Haverok - Harminc + 2-1(1-0)

Az utolsó mérkőzés az első két találkozóhoz hasonlóan csendben zajlott. Két hasonló képességű csapat nézett egymással farkas szemet.

A kezdés időpontjában mindkét csapat 4+1-es létszámmal kezdett, mivel a többiek még valahol érkeztek. Ennek ellenére nagyon jó iramú, izgalmas, látványos derbi kerekedett a meccsből.

A postás csapat szerzett vezetést nem sokkal a kezdés után, amit az Etrusco  néhány másodperccel később egalizált. Ezután a sárga mezesek szereztek vezetést, amit a postások egyenlítettek ki. Ez így folytatódott egészen a 33. percig, amikor már 4-4-et mutatott az eredményjelző. Küzdelmes, érdekes volt a mérkőzés, de játékvezetői szempontból könnyű volt, mert két nagyon sportszerű csapat volt a pályán.

Az utolsó percekben aztán felpörögtek az események, az Etrusco meglépett két góllal, amire Tóth János és társai már nem tudtak válaszolni, majd az utolsó pillanatban még a 7. gólt is megszerezte Gáspár Attila csapata.

Postásokk - Etrusco 4-7(2-2)