A fesztivál ezúttal nem rólunk szólt. Nincs ebben semmi rossz, semmi különös. Egyrészt, mert gyerekekről beszélünk, másrészt, mert nem érdemeltük volna meg. Így sikerült. Néhány héttel ezelőtt még dicshimnuszokat zengtünk az U13-as csapatról, amikor megnyerte a tóalmási futsal tornát, illetve az U9-es csapat nem is olyan régen igazi varázslatot mutatott be a kispesti futsal bajnokságban – több ízben.

Ez a nap másképpen alakult.

Reggel hatkor álmos tekintetű, ám annál lelkesebb csemetékkel találkozhattunk a találkozó helyünkön, a Lurdy Ház melletti Shell benzinkúton. A gyerkőcök mosolyogtak, próbálták takarni a fáradtságot. Izgatottságuk érthető volt. Akik gyerekkorukban hasonló élményeket szereztek, sosem felejtik el, mit jelent, amikor óriási fesztiválra indul egy kölyök csapat. A hevesebben dobogó szív, a csillogó szem igazán árulkodó jel tud lenni. Az aggódó, ilyen témában még rutintalan szülők, vagy a nyugodt, tapasztalt apukák, anyukák is velejárói az effajta reggeleknek. A gyerekek új élményekkel gazdagodnak minden ilyen tornán, eddig ismeretlen alakulatok ellen kell harcba vonulni. Barátokat szereznek, vagy „ellenségeket”… Emlékezni fognak – talán örökké. Az utazások hossza teljesen mindegy: lehet 30 perc, de 4 óra is; a gyerekek tíz percenként érdeklődnek, mennyi van még hátra… Egy idő után bosszantó is tud ez lenni – így volt ez ma reggel is. Aztán rövid idő után mosolyogni kezdek: eszembe jut, mi járhat a fejükben. Az Ő fejükkel kezdek gondolkozni. Hátradőlök a kényelmes autóbusz „foteljében”. Nem adhatom fel, érezniük kell a srácoknak, hogy Nekem is ugyanolyan fontos az élményszerzés, mint számukra. Azon morfondírozom, bár lehetnénk még gyerekek… Azokat az ártatlan tekinteteket nem szabadna sosem elengedni.

Aztán hirtelen hangos ováció tört ki a buszon, megérkeztünk a tett helyszínére. Ahol mindenki szerette volna megmutatni országnak, világnak, mit tud. Nem sikerült. Nem voltunk álmosak, egyszerűen magas láza volt mindenkinek – a fejében. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Természetesen egy edző ilyenkor dühös is tud lenni, Én is az voltam. Ezzel szemben tisztában is voltam azzal, mennyit ártok egy ilyen helyzetben, ha ökölbe szorított kézzel ordítoznék szurkolók, gyerekek, edzők előtt… Nem tettem – jól tettem. A gyerekek sokkal, de sokkal többet tudnak annál, mint amit ezúttal kihoztak magukból. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy 8-9 éves, parányi apróságokról volt szó leginkább. Gondolkozzunk csak el, mit kell tudnia egy ilyen korú palántának… Aztán kérdezzük meg magunktól, hogy ettől a naptól függetlenül tudják –e ezeket a dolgokat! A válasz gyors kell, hogy legyen… Ebben a korban még nem lehet elvárás a kombinatív játék, bár elismerem, hogy ha egy szakember kezében van néhány ügyes fiú – vagy lány –, akkor könnyen megváltozhat az elvárás. Ez hiba. Hiszen hova tud még majd fejlődni egy csemete, ha már a pályája elején állandósítja a magabiztos, rutinosnak tűnő formát… Sajnos volt szerencsém látni tündöklő csapatok hatalmas bukását, szétesését. Ahol nagyon magasra teszik a lécet, ott sokkal nagyobb a visszhang.

A meccsek között sétáltunk egy hatalmasat. Leugrottunk a Duna holt szakaszának egyik csücskéhez, ahol a gyerekek békákat kergettek, darazsat fullasztottak, jól érezték magukat. Néha hangosabbak voltak a kelleténél, de baj nem történt. Amikor helyi lakosok sétáltak velünk szemben, nagyon büszke voltam. Ez az Én csapatom. A MI CSAPATUNK! A sikerekkel és a sikertelenségekkel együtt! Ne felejtsük el!

A tornát egy nagyszerű győzelemmel zártuk, a pazar teljesítményt pedig fagylalttal jutalmaztuk. Mosolyogva indultunk hazafelé, az út pedig ismét hangos volt; a gyerekek nevetgéltek, beszélgettek, szórakoztak egymással, a technikai kütyükkel. Nem volt alvás, pedig fárasztó nap volt.

Sok-sok ilyen eseményen kellene részt vennünk ahhoz, hogy a gyerekek bárhova is mennek, lámpaláz nélkül, alap vérnyomás mellett tudjanak meccselni.

Köszönöm minden gyerkőcnek a részvételt, a szülőknek a segítséget!

Hajrá Villám!

(Az U13-as csapatról vasárnap készül beszámoló…)

Köszönjük, GEOBUSZ.hu!

Az U13-as csapat menetrendje is megváltozott a korábban tervezetthez képest. Még a helyszínen is azt az információt kaptam a szervezőktől, hogy időben kezdünk, aztán jött a telefon fél órával később, hogy máris parkettre kell lépni.

Mivel közben az U9-es csapattal meccseltünk, Papp Andi vállalta a beugró edző és koordinátor szerepét. Sajnálom, hogy csak 6 fő jelent meg a tornán, mivel legalább 9-10 játékos nevét felírtam a névsorba, ha pedig előre szóltak volna a távolmaradók, akkor talán lett volna lehetőségem más gyerekeknek is lehetőséget adni, még, ha nem is sokat.

Nagyjából a Tolna-Mözsi Futsal SE elleni derbi felénél értem át a Városi Sportcsarnokba, amikor már mindkét csapat gólokkal jutalmazta szurkolóit. Nagyon örültem, amikor azt láttam, hogy a gyerekek szó nélkül hajtják végre a cseréket, mert ezáltal elkerültük a sértődéseket, illetve mindenkinek annyi lehetősége volt játszani, amennyit csak akart. Igazi csapat munka folyt a pályán. A vereség ellenére nem lehettem elégedetlen, voltak azért ügyes dolgok is a pályán.

A Monort már jól ismertük, hiszen a kispesti futsal bajnokságban már nem egyszer összemértük erőinket. Jóllehet, ezúttal nem Gallai Attila irányította a kék fehér mezeseket, ennek semmilyen fajta jelentősége nem volt ránk nézve. A pest-megyei csapat nagy iramot diktált, szeretett volna nagyobb arányú győzelmet szerezni, hogy a csoport győztese lehessen. Ehhez azonban Nekünk is volt néhány szavunk.

Egy szép góllal megszerezte ugyan a vezetést az ellenfél, ám ekkor váltottunk, hiszen túl voltunk a meccs felén. 0-1-es állásnál felmentünk 5 a 4 ellen, remélve, hogy gólokat tudunk esetleg rúgni. Bár még nem tanultuk meg gyorsan, precízen játszani ezt a taktikai elemet, mindenképpen dicsérendő, hogy néhányan nagyon ügyesen tudták, hova kell helyezkedni, mire kell figyelni. Nem sokkal később sikerült is az egyenlítés: Vígh Gyuri egy megítélt büntetőt hajtott végre, kíméletlenül. A játékot folytattuk ugyanúgy. Úgy éreztem, bennünk van egy esetleges gól, hiszen nem egyszer sikerült a kapu elé kerülni. Eközben persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a labdavesztések alkalmával folyamatosan veszélyben volt az üresen tátongó kapunk, de sokáig nem tudott túljárni Csongi eszén egyik monori ifjú titán sem.

Sajnos aztán nem sokkal a vége előtt újra rezgett a hálónk, így alulmaradtunk. Nem tudok kritikusan nyilatkozni a meccsről, mert egy fiatalabbakkal teletűzdelt gárdával majdnem sikerült meglepetést okozni. Nekünk pedig nem a Győri ETO Futsal Club, vagy a Dunakeszi Kinizsi Futsal Club játékát kellene leutánozni, mert ahhoz nincs 16 fős szuper keretünk. Mindenki becsülettel tette a magáét, a becsúszó hibák ellenére hasznos, élvezhető találkozó volt.

Mivel ezután teljes „káosz” volt a menetrendben, illetve nem saját autóval közlekedtem, nem tudtam megoldani, hogy a Tolnai Városi Sportcsarnok, illetve a Faddi Sportcsarnok között ingázva felügyeljem mindkét korosztály játékosait, magát a játékot. A további történésekről ezért nincs elegendő információm ahhoz, hogy megbízható sztorival rukkoljak elő.

Az persze itt is biztos, hogy rengeteg hasonló tornára kellene elmenni, rengeteg hasonló meccset kell még játszani ahhoz, hogy a teljesen különböző „kultúrájú” csapatok ellen is önbizalomtól duzzadva lépjünk pályára, illetve már az első perctől mi diktáljuk az iramot.

Köszönöm minden játékosnak a részvételt, hiszen nélkületek nem sikerült volna azt a néhány gólt sem összehozni, illetve sok szép dologra sem került volna sor.

Hamarosan képekkel is illusztrálom a cikket...

U9-es keretünket az alábbi játékosok jelentették:

Győri Hunor, Garai Geri, Garai Gréti, Papp Enikő, Vass Levi, Balázs Boti, Hujbert Boti, Osváth Bende, Jenei Tas.

U13-as keretünket Tasnády Csongi, Papp Dominik, Bíró Márkó, Busák Levi, Kalán Bence és Vígh Gyuri alkotta.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.03.16. 12:46 Andy Hatalmas élmény volt a szombati napunk.Köszönöm a lehetőséget,hogy a fiùkkal lehette. Küzdöttek becsülettel,kicsit könnyek is potyogtak de összetartò csapat vagyunk. Nagyon köszönöm!!!!! Hajrá Villám!!!!

2014.03.16. 12:42 velemeny:) egy biztos a sracok nagyon ugyesek voltak david, miutan elmentel! buszke lehetsz rajuk! de a legszebb gol szamomra a Biro Markie volt, aki ugy becsurte a labdat a haloba, hogy mindenki lefgagyott egy pillanatra! imadtam a jatekukat:)