Az esemény előtt napokig idegeskedtem amiatt, hogy a szervező egylettel, azaz a Budafoki LC-vel kell játszani az első meccset. A piros-feketék sokkal erősebben álltak fel, mint legutóbb, illetve amúgy is az ütősebb együttesek közé tartozik Gál Lajos alakulata. Nem kellett csalódnom azonban, hiszen gyakorlatilag az első 10 percben eldöntötték a meccset. Sajnos ebben az időszakban konkrétan azt sem tudtuk, merre van az arccal előre, bohócot csinált belőlünk a helyi gárda. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott a játék képe, pedig semmi nem utalt arra, hogy így fog történni. Némileg összeszedtük magunkat 0-4-es állásnál, majd egy gyors kontra végén a Dominik buktatása utáni büntetőt értékesítette Vígh Gyuri. A későbbiekben is agresszívebben próbáltunk védekezni, aminek meglett az eredménye, ezúttal nem Dominik kaparta ki a gesztenyét Gyurinak, hanem Gyuri passzolt Dominiknek, aki ballal szép gólt lőtt, ezzel módosítva az eredményt 2-4-re a mi szemszögünkből. Ez maradt a végeredmény is.

A Kőbányáért Egyesület játékosai jóval szerényebb képességűek voltak, mint az előző csapat tagjai, ezért bátran feljebb toltuk a védekezést és igyekeztünk labdákat szerezni már az ellenfél térfelének a közepén. Mondhatni, sikeres próbálkozás volt, hiszen folyamatosan mi dolgoztunk ki helyzeteket, illetve az egyik, parádésan visszakészített labdát Kefír bombázta a felső sarokba! A meccs ebben a mederben folyt tovább, mentünk előre, akcióztunk, ám valamiért mindig porszem került a gépezetbe. Főként Levi robogott el rendszeresen a labdával a bal oldalon, de a középre játszott labdával nem sok mindent tudtunk kezdeni. Ahogy az lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, mert az utolsó percben a semmiből egyenlíteni tudott a piros mezes kőbányai együttes.

A szenzáció azonban még bőven hátra volt. Az Újbuda FC a korábbi tornákon minden esetben legyűrt bennünket, ráadásul általában igencsak magabiztos játékkal rukkoltak elő, illetve csodaszép találatokat jegyeztek. Ezúttal másképpen alakult. Szerkezetet váltottunk: a négy védő vonalban helyezkedett el,  előttük három középpályás igyekezett szűrni a kékek támadásait. Egyedüli támadónk Mazsola volt, abban reménykedtem, hogy hősies védekezéssel meggátoljuk az ellenfél gólszerzési próbálkozásait, majd villámgyors kontrák révén tudunk néha veszélyeztetni. Törekvésünk rendkívül sikeres volt, mert hátsó alakzatunk remekül zárta a területeket, senki nem tudott bejutni a kapunk előterébe. A kontrák maximális sikerességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy előrevágott labdával Mazsola elszáguldott, majd óriási gólt lőtt. A kék mezesek teljesen összetörtek ettől a góltól, idegessé, kapkodóvá vált a játékuk. Érkezett is a második találat, újfent egy kontra révén. Ez már a csoda kategóriához volt sorolható, de igyekeztünk csodát tenni… Még a mérkőzés fele sem telt el, szépített az Újbuda (2-1), ekkor kicsit megijedtünk. Sajnos nem egyszer előfordult már, hogy egy kapott gól annyira megfogott bennünket, hogy utána érkezett még néhány további bekapott találat. Ezúttal azonban nem így alakult, sőt… Mazsola gyakorlatilag a kegyelem döfést is megadta az ellenfélnek, 3-1-re módosítva az eredményt. Bár ekkor még 8 perc volt hátra, nem féltem, nem reszkettem, mert valamiért biztosan éreztem, hogy nem lehet baj. Jól tettem. Fényes diadal volt ez, mindenki fantasztikusan játszott.

A menetnek még nem volt vége. A Dinamo Star SE a korábbi két tavaszi tornán legyőzött bennünket, illett visszavágni. Na, de ennyire?! Játékosaink az első perctől kezdve boldogan, lelkesen játszottak, tartott az előző meccs lendülete. Elkezdtük a gólokat is gyártani: természetesen Mazsola volt terítéken, hiszen Csongi óriási kirúgása után alaposan megzavarta az ellenfél kapusát, majd a labda átpattant fölötte, aztán a hálóba hullott. Végül Mazsolának írták a gólt, de ez teljesen mindegy is. Mind Csongi, mind Mazsola ténykedése elengedhetetlen volt a találathoz, hiszen ha Mazsola nem zavarja meg a kapust, akkor Ő simán megfogja a labdát idegeskedés nélkül. Parádénkat folytattuk, meg sem álltunk 5-0-ig. Irányítottuk a játékot, bátrak, dinamikusak voltunk. A meccs hőse ezúttal is Mazsola volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valamelyik meccsen 5 találatot jegyzünk majd, az 5-1-es győzelemmel teljesen kiszolgáltuk a szurkolóinkat, akik minden bizonnyal boldogok voltak.

Az utolsó meccs több szempontból sem alakult jól. A Csep-Gól FC erős kerettel érkezett, mi pedig csere játékosok nélkül, sorozatban a harmadik meccset kellett, hogy lejátsszuk. Sokáig teljesen partiban voltunk, jól zártuk a területeket, nem tudott a fehér mezes csapat kialakítani komoly lehetőséget. Nagyjából 10 percnyi játék után tört meg a csend, ekkortól kezdve a csepeli fiatalok játszották azt, amit előtte mi. Nyugodtak voltak, szépen passzolgatva igyekeztek rést ütni a védekezésünkön. Végül 3-0 arányban alul maradtunk, de ettől függetlenül elégedett vagyok a társaság igyekezetével, lelkesedésével, néhol mutatványával is!

A torna válogatottjába Terenyei Tomit jelölték a szervezők, de rajta kívül kiemelem Enikőt és Mazsolát, akik a saját kategóriájukban mindenképpen parádés teljesítményt nyújtottak! Le a kalappal!

Pozitív gólaránnyal (11-10) még sosem sikerült lehozni egy Bozsik Tornát… Ráadásul eközben 7 pontot gyűjtöttünk, három meccsen nem kaptunk ki! Kell ennél több?!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés