Első ellenfelünk az Érdi Asterix lett volna, ám Godány Balázs alakulata nem jelent meg a helyszínen, tekintve, hogy valamelyik másik korosztállyal Bozsik Tornán kellett megjelennie. Hogy ne maradjunk meccs nélkül, a Dinamo Star SE ellen vívtunk egy könnyen felejthető találkozót, amelyen egyhamar nem feledhető gólokat rúgtunk.

A derbi egyébiránt nem nyerte el tetszésemet, mert az első perceket leszámítva hibát hibára halmoztunk, amelyeket talán rá is foghatnánk a „szezon eleji formára”, ám nem lenne helyénvaló ezt tenni. Úgy hiszem, annál sokkal többet tudunk, mint amit mutattunk, még ebben az összeállításban is! Nem értem, hogy ebben a korban miért kell remegő lábakkal pályára lépni, vagy egész meccsen izgulni, amikor gólhelyzetbe kerülünk. Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor bármelyik csemete kemény, vagány arcát venné elő és szanaszét rúgná a kaput. Ilyenkor hiányolom kicsit Vass Levi vas akaratát, aki egyéniségével pillanatok alatt megváltoztatja a játék képét. Természetesen az Ő mutatványát kellene „eötvözni” mondjuk Osváth Bende alázatos hozzáállásával…

Külön kiemelném góljainkat, azok közül is Enikő találatát, aki meglepően szemfüles, ám annál okosabb gólt szerzett a narancssárga dinamósok ellen.

Az újonc Gödöllői Bikák ellen bizonyíthattuk volna később, hogy melyik az igazi arcunk, ám hiába a hosszú beszélgetés, hiába a sok instrukció, tanács, a srácok gyakorlatilag egyetlen másodpercig nem valósították meg, amit látni szerettem volna. Ez csupán azért furcsa számomra, mert nem megvalósíthatatlan célokat fogalmaztam meg, hanem olyanokat, amiket könnyűszerrel illett volna véghez vinni.

Kellemes meglepetés volt azonban Dávid produktuma a kapuban. Bizonyította rátermettségét, nem félt a felé tartó lövésektől, bátran elgurult az oldalról érkező labdákra és határozottan – ami még fontosabb: pontosan – dobálta előre a már keze ügyében lévő játékszert.

Akik pályára léptek: Geri, Gréti, Enikő, Krisztián, Dávid, B. Boti, Bende, Tas.

Délután találkozunk! J

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés