A fotókat Szabó Péter készítette. Köszönjük szépen!

Az egykor szebb napokat látott Építők Stadion gyepén rendezték az első Bozsik Tornát...

A Dávid – Márkó, Lóri, Peti, Enikő ötössel kezdtünk, illetve a Márk, Balu, Atti, Krisztián kvartett jelentette a váltó sort.

Az ESMTK gyerkőcei ellen kezdtük a tornát. Az első pillanattól fogva látszott, hogy játékosaink nem ismernek kegyelmet és tréfát. Különösképpen Peti agresszivitása okozott kellemes meglepetést, de az egész csapat odatette magát és küzdött becsülettel. Ennek az akarásnak nem nyögés lett a vége, hanem csodálatos gólok! Előbb Peti kapott nagyszerű labdát az ellenfél térfelének a közepén, aki kilépett a védők közül, majd kemény, határozott, pontos lövéssel mattolta a kapust. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy milyen lesz a folytatás…

Atti (sárgában, háttal) szerezte a csodás szabadrúgás gólt!

Nem sokkal később ugyanis – emlékeim szerint – Lóri lőtt pompás gólt, majd Völgyi Andi Károlyis tanítványai is alakítottak, aminek a végén Atti is feliratkozott a góllövő listára. A 3-0-s győzelem maximálisan megérdemelt volt, a piros mezes gyerekek ugyanis nem nagyon tudtak átjönni a térfelünkre. Amikor pedig egy-egy alkalommal arra kószáltak, Enikő érkezett, és okosan megoldotta a védő feladatait. Csupán egyetlen pillanat okozott valós gólveszélyt: egy becsúszó láb eltalálta az ESMTK egyik ifjoncának a lábát, a megítélt büntetőt azonban Dávid hárította nagyszerű reflexxel.

A büntető előtti szituáció...

És a folytatás... A labda biztos kezekben...

A második meccsen az Airnergy Hungary FC korosztályos együttese ellen léptünk fűre. Látszott a zöld mezes csapat játékosain, hogy nagyobb erőbedobásra fogják késztetni lelkes gyerkőceinket. Szintén meglepődve konstatálhattuk, hogy ez nem ijeszti meg a srácokat, éppen ellenkezőleg! Óriási tűzzel játszva ismét mi szereztük meg a vezetést, majd továbbra is odaszegeztük a hazaiakat a kapujuk elé. Számos alkalommal szereztünk nagyszerű labdákat, a lehetőségeket azonban elpuskáztuk, majd az ellenfél egyik játékosa nagyszerű szóló végén óriási gólt ragasztott a kapunk felső sarkába. A meccs végéhez közeledve aztán szabadrúgáshoz jutottunk egy kezezés folyományaként, a labda mögé Attila állt. Úgy gondolta, ha már odaállt, megnyújtóztatja a kapust… Nos, ezt csodálatos mozdulattal meg is tette, gól lett a jutalma. Szenzációs módon már a második győzelmünket is elkönyvelhettük…

Röszler Krisztián és Guti Dávid egykor együtt játszott az AC Villámban. Ma már egymás ellen küzdenek - a gyerekek...

Harmadik, egyben utolsó meccsünket régi ismerőseink ellen játszhattuk: a Soroksári TE csapata a korábbi két derbin tulajdonképpen megszámlálhatatlan mennyiségű gólt termelt az ellenfelek kapujába, ezért mi sem számíthattunk sok jóra.

Ellenfelünk már egy jól összeszokott kis banda volt, tudatosan, gyorsan, ügyesen játszva igyekeztek túljárni az eszünkön, ám hosszú percekig nem sikerült megszerezni azt a nagyon fontos első gólt. Próbáltunk labdákat szerezni, de ezen a meccsen ez csak össze-vissza rohangálásnak tűnt. Végül néhány góllal alul maradtunk, de az első két derbi után ez nem okozott riadalmat a gyerekek körében.

Az ünnepélyes csokiosztáskor mindenki nagyon boldog volt...

Maximálisan elégedettek lehetünk, hiszen Én magam mindjárt jobban is alszom a látottak után!

Gyerekek, tessék folytatni!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés