Az U13-as csapat a korábbi évek összeszokott brigádjához képest teljesen kicserélődött. Egyedül Busák Levi állt rendelkezésre, illetve az U10-es csapatból Geri segített bennünket. Azonnal mélyvízi búvárkodással kezdtünk, hiszen a Cső-Montage gyerkőcei alap esetben is megizzasztottak volna bennünket, úgy pedig pláne, hogy Andy, Ricsi és Tomi életük első tétmérkőzését játszották, de Máté sem volt a helyzet magaslatán, illetve Geri jelentette a labdabiztosabb  játékost a mezőnyben. A meccsről nem is érdemes sokat beszélni, mert gyakorlatilag semmilyen fajta sport értéke nem volt. A kék-fehér mezes csapat átrobogott rajtunk, akkor lőttek gólt, amikor csak akartak. Arra azonban hasznos volt, hogy meglássam: bár nem labdaügyes gyerekek voltak javarészt a pályán, a kapott gólok ellenére szinte mindenki lelkes maradt, illetve kiderült az is, hogy bizony szeretnének bizonyítani.

A Törökbálinti Focisuli elleni találkozó előtt hosszasan beszélgettem a gyerekekkel, igyekeztem az Ő fejükkel gondolkodni, belelátni a buksijukba és kiértékelni, hogy vajon mit lehet elvárni ezektől a srácoktól. Számos oldalról megközelítettem a szakmai oldalt, a végére megértette mindenki, hogy tulajdonképpen mit is szeretnék visszakapni a pályáról. Számunkra már csak azért is óriási presztízs csata volt ez, mert Papp Dominik majd’ 6 év után igazolt át a Pest-megyei alakulathoz.

Az összecsapás gigantikus izgalmakat és elképesztő helyzeteket hozott mindkét oldalon. Busák Levi a kapuban brillírozott, mert szemmel láthatóan motivált volt. A gyerekek MEGPRÓBÁLTÁK MEGVALÓSÍTANI, amit kértem tőlük. Ilyet régóta nem tapasztaltam a korábbi időszakban. Eltűnt az első meccs emléke, csak ezzel a meccsel foglalkoztunk. Ami pedig a legfontosabb, maximálisan gólra törően játszott a banda, jó volt nézni. Még Levi is sokszor előretört, lövései általában valós veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára. Ricsi két gólja élményszámba ment, a végére már elhitte, hogy érdemes lövésekkel próbálkozni. Szilágyi Máté leradírozta a pályáról Dominiket, ám kis barátunk még így is szerzett egy bombagólt, ami – mint később kiderült – a győzelmet alapozta meg.

Bár a Törökbálint megérdemelte a 3-2 arányú, minimális különbségű győzelmet, le a kalappal a fiúk előtt. Büszke vagyok a hozzáállásra, az akaratra! Így ki lehet kapni!

Külön köszönet Busák Levinek, hiszen megmutatta, hogyha igazán akar, illetve igazán csak a játékra koncentrál, akkor messze kimagaslik a mezőnyből…

Az U15-ről hamarosan...

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.09.29. 13:25 Andi néni :-) Jól éreztem magam a hétvégén, köszönjük a gyerekeknek és a szülőknek is! Alkalmat adott arra, hogy megismerkedjek, beszélgessek az "újoncok" szüleivel, megismerjem hozzáállásukat gyermekükhöz és a labdarúgáshoz. A játék, amit láttam, ugyanolyan érzésekkel töltött el, mint ahogy leírtad Dávid! Büszke voltam rájuk! Amit pedig ezekkel a gyerekekkel műveltél a szünetben, már ott is jeleztem, fantasztikus volt! Büszke voltam nagyon Rád is! ;-) Végre igazán dolgozhatsz, meghálálják a gyerekek! Kiemelném én is Levit! Soha nem látott fegyelemmel és alázattal dolgozott, amelyet siker koronázott! Gratulálok! Geri is bedobta magát, remek gondolatai voltak, mégha sokat is hibázott.  :-) Remek hozzáállású játékosokkal töltődött fel a csapat, amely meg fogja hozni gyümölcsét! Legközelebb folgyt. köv. Gratulálok mindenkinek!